Goodbye Finnland

Utolsó napunkat nem kezdtük túl lelkesen. A kiadott program semmi izgalmassal nem kecsegtetett. Sajnos a megérzéseink nem csaltak. Miután megnéztünk 3-4 propaganda videót és meghallgattuk újra, hogy mennyire jó Finnországban gyereknek és tanárnak lenni, feltereltek bennünket az iskola legfelső emeletére, ahol újabb "varázskeszközt" mutatott be nekünk Esa - a virtuális valóság csodáját. Mivel nekem már volt szerencsém kipróbálni VR szemüveget és borzalmas hányingerem lett tőle, inkább csak jókat nevettem a többieken. A csoportból legtöbben állami általános iskolákban tanítunk, esélyünk sincs ilyen eszközök beszerzésére, de ha lenne, akkor sem látta értelmét egyikünk sem. Fontosabbnak tartjuk, hogy tanítványink az őket körülvevő valódi valóságból szerezzenek tapasztalatokat, mintsem, hogy még több időt töltsenek a digitális világban. Senkit sem nyűgözött le annyira, hogy pár percnél többet töltsünk el vele (ezzel lehet, hogy némi csalódást is okoztunk, de már egyikünk sem bánta), így maradt idő a szünetből még egy kis csevejre, az elérhetőségek összegyűjtésére stb. Mielőtt megkaptuk volna a bizonyítványainkat, játszottunk egy Kahoot!-ot (ami mindenki számára ismert volt). Hogy mi volt a témája? Hát mi más is lehetett volna, mint Finnország. 20 kérdés, melyeknek kb a felét csak tippelni tudtuk, mert nem hallottunk róluk semmit a hét folyamán vagy nem tartottuk annyira fontosnak, hogy megjegyezzük (pl. kb hány szauna lehet az országban). Mindenesetre jól szórakoztunk. Végül elhangzott, amire reggel óta vártunk: Thank you for everybody, goodbye!

A délutánunk szabad volt. Mivel szépen sütött a nap, sétáltam  egy utolsót a városban és a folyóparton. Este az angol-francia-magyar különítménnyel még elköltöttönk együtt egy közös vacsorát, közben levonva a hét tanulságait. A következőkre jutottunk. Finnország gyönyörű, elismerésre méltó, hogy miután  a '70-es években felismerték oktatási rendszerük hibáit, az államvezetés belátta, hogy változtatásra van szükség és gyökeresen át is alakította azt. A képzésről itt nem szeretnék hosszasan írni, elég lesz talán annyi, hogy a tanévzárás fáradalmait részben kipihentem, rengeteg új élménnyel gazdagodtam,  világot láttam, sokféle országból sokféle kollégával ismerkedhettem meg és talán némelyekkel talán hosszabb távon is együtt tudunk működni, egymástól sikerült tanultunk egyet s mást, de nem ez volt életem szakmailag legtöbb fejlódést hozó továbbképzése. Köszönöm a lehetőséget, holnap repülök haza! 

Viszlát augusztusban, további szép nyarat és sikeres utazást kívánok mindenkinek!  

Betti