Írországi kirándulás

Augusztus 6. kedd:

Szuper volt a hétvége! Szombaton a sziget nyugati felén jártam a Moher-szikláknál. Az idegenvezető mondta, hogy vigyázzunk, mert pár hónapja itt hagytak 1-2 embert. Sajnos nagyon felelőtlenek az emberek, majdnem rosszul lettem, amikor láttam, hogy egy anya a 10 éves lányát kiülteti a szikla szélére, hogy lefotózza. Nagyon könnyű leesni a szikláról a mélybe, iszonyatos erejű szél fúj, az emberek pedig futkároznak, elég egy megbotlás és kész a baj.

Vasárnap irány Észak-Írország!

Első megállónk a Dark Hedge volt, ami egy különleges fasoráról nevezetes, valamint, hogy mégegy filmmel gazdagodjunk, itt forgatták a Game of Trons jeleneteit. Ezért aztán lehetetlen volt olyan képet készíteni, ahol nincs ember csak a fasor szépsége. Tele volt kínai turistával!!!

Majd észak felé a tengerpartra utaztunk.

Az egyik legizgalmasabb hely, ahova ellátogattunk ezen a zöld szigeten, a Carrick-a-Rede kötélhíd. Bár az elején megtorpantam és vissza akartam fordulni de vettem a bátorságot és nekirugaszkodtam az átkelésnek Carrick szigetére ("carrick" az ír nyelvben sziklát jelent). Az egész híd csupán 20 méter hosszú és 30 méteres magasságban himbálódzik a vadregényes, sziklákkal tagolt észak-antrimi part felett. És valóban szinte állandóan himbálódzik meg rázkódik! De megérte az átkelés!!!

Ennyi adrenalin után átmentünk a Giant's Causeway, azaz az Óriások útjához. Ez egy vulkáni tevékenység eredményeként keletkezett hatszögletű bazaltoszlopokból álló terület. A legenda szerint egy ír óriás szerette volna legyőzni a skót óriást, ezért kőcölöpöket rakott le és azon kelt át a tengeren. Majd elfáradt és elaludt, ezt kihasználva a skót óriás átjött az írhez, nagyságától megijedt és gyorsan vissza szaladt, de útközben felszedte a köveket, hogy senki ne tudjon átkelni rajta.

Visszafelé megálltunk Belfasban, megnéztük a Városházát.

Hétfőn: szerencsére nem kellett korán kelnem, fél 11-kor indultunk az iskola szervezésében a Wicklow hegységbe. Nagyon tetszett nekem, ezért újra elmentem. Az idegenvezető sokmindent mesélt a helyről. Valamikor Szent Kevin (498 - 618) találta elvonuló, elmélkedő helyül. A Felső-tó (Upper Lake) vize fölött egy nehezen megközelíthető barlangban húzta meg magát. A környékbeliek csakhamar csodák tudójaként tartották, s gyakran keresték gyógyításért, majd azért, hogy tanítványaiul szegődjenek. Szent Kevin magányát feladva megalapította Írország egyik legnagyobb hatású kolostorát. A kerektorony 33 méter magas, a 10. század környékén épült, idő- és vészjelző toronyként. Az ír kolostorokban létesített kerektornyokban őrséget álló szerzetes közeledő veszély alkalmával kis kézi haragjával adott vészjelzést. Ekkor a kolostor szerzetesei bevonultak a toronyba, amelynek bejáratát (3-5 m magasan a felszín felett) egy felvonható létrán érték el. A létra felvonása és az ajtó bezárása után a toronybelső a támadók számára elérhetetlenné vált. A szerzeteseket tűzzel sem tudták kifüstölni, mert az építményben kívülről semmi éghető anyagot nem találtak, még a lefedése is kúp-alakura rakott kövekből állt.

Délután visszaérve Dublinba megkóstoltam a Fish&Chips-et.

Kedden újra suli volt. Most a Screen Cast video készítéssel ismerkedtünk. Hogyan tudok videón keresztül akár egy leckét küldeni a tanulóknak. Érdekes...

Délután a Christ Church-székesegyházat néztük meg, ami az egyetlen norvég eredetű létesítmény Írországban. Gyönyörű a 11. századi kriptája. 

Ezután páran, mivel közel volt ide és úgy nem távozhatunk Írországból, hogy ezt nem nézzük meg, elmentünk a Guinness Storehousba. Igaz, hogy nem szeretem a sört, de megnéztem hogyan készül. Nagy mennyiségű árpával készül, évente százezer tonnát használnak fel belőle. Csíráztatás után 232 fokon pörkölik két és fél óráig az árpaszemeket. Amikor megfelelővé válik a szemek színe, akkor készen van a pörkölés. Ez azért fontos, mert a pörkölés adja a sör különleges színét és ízét. A megőrölt gabonát forró vízzel keverik és az így kapott pépes anyagot erjesztőkádakba rakják. Leforrázzák és leszűrik. Hozzáadják a komlót. Az árpában levő cukrot az élesztőgombák alkohollá változtatják. Mivel felső erjesztésű sörről van szó, a tetején levő krémes habban található a sörélesztő. Napjainkban naponta 3 millió pint sört gyártanak.

Az épület belseje egy guinness poharat formáz. Az épület tetején egy 360 fokos körpanoráma terül elénk a városra. Itt lehetett beváltani a belépőt egy pint sörre, de mivel én nem szeretem, ezért sidert kértem. Persze azt sem bírtam meginni. Amúgy a sör különlegessége a csapolásában van, félre kell tenni fél percre, aztán rátenni a habot.

A múzeumnak egy magyar vonatkozása is van: a gépek között látható egy Ganz Ábrahám gyárában készített árpadaráló.

Esténként a házigazda nénivel és férjével szoktam beszélgetni, gyakorolni a nyelvhasználatot. Rajtam kívül van még egy japán lány, egy török, egy olasz és egy spanyol srác a házban. Ők nyelvet tanulni jöttek Írországba.