Koli National Park

Itt Finnországban nem kapkodnak el semmit. Mindenki nyugodtan, kényelmesen teszi a dolgát. Minek az a nagy rohanás! Ennek szellemében a mai buszos kirándulásunkra is 3/4 10-kor indultunk el. (Otthon ilyenkorra már egyszer el szoktam fáradni.) Körülbelül másfél órát utaztunk egy 20 perces megállóval, amikor beszerezhettük az ebédre való szendivcseinket. Ugyan van étterem ott ahova mentünk, de ha még egy finn is azt mondja, hogy elég drága, akkor érdemes megfontolni. És valóban, 45 eurót fizettek az angol barátaink fejenként egy ebédért. 

A finn nemzeti parkok egyike a Koli hegységet fogalalja magában, amit csak ők hívnak hegynek. 375 méteres magasságával még nem igazán ér fel a hegyek sorába. Ettől függetlenül csodálatosan szép. Nevéhez hűen (koli = kopasz), csúcsairól fantasztikus kilátás nyílik a környező erdőkre, tóvidékre. Számtalan túra útvonal, bicikli út, sőt még sípálya is található itt. A legkedveltebb kirándulóhelynek számít az országban. Az időjárás nem kedvezett nekünk, az utóbbi évek leghidegebb júliusából kaptunk egy kis ízelítőt. Míg otthon a kánikula után ti örültök a 28-29 foknak, nekem itt két pulóverben sem volt melegem, plusz a szél is megmutatta magát. Esa (az iskola igazgatója) vezetésével másfélóra alatt megmásztuk a 3 legnevezetesebb csúcsot úgy, hogy közben tengernyi fotót készítetünk, majd visszaereszkedtünk a kiinduló ponthoz. Itt a turista központban megnéztünk egy filmet a "hegység" kialakulsásról és élővilágáról, majd ugyanezt egy rövid kiállításon. Földrajzból jól kikupálodtam, többször is megnézhettem, hogy a jég miként alakítja a felszíni formákat. Remélem egyszer hasznát veszem majd. Mivel az eső is nekieredt és a hőmérő is már csak 9-10 fokot mutatott, az indulásig hátralévő másfél órát az ajándék boltban és a kávézóban töltöttük. Hogy a bérelt busz miért nem indult velünk vissza hamarabb, maradjon inkább költői kérdés. 

Délután fél 4-re visszértünk Joensuuba. Esa csak annyit mondott, hogy az utolsó közös estét reméli, hogy egy night klubban töltjük. Ez már csak azért is volt furcsa, mert a héten egyet sem láttunk a városban, sőt ha egy étterembe fél 8 körül érkezik az ember már nem biztos, hogy nyitva találja a konyhát. Ehhez a fajta hozzálláshoz hozzászoktunk már az itt töltött napok alatt, így most sem estünk kétségbe. A délutánt ki-ki vérmérséklete szerint töltte pihenéssel, szaunázással, vásárlással, majd, kora este találkoztunk a farkasnál. A járókelőktől segítségét kérve találtunk egy "bisztrót", ahol végre finn ételeket is megkóstolhattunk. Bisztró létére ez sem volt túl olcsó, ahogy általában a vendéglátás Finnországban. Otthon talán sosem adnék 27 eurót egy tányér ételért (grillezett hal, zöldségek, fűszeres mártás), de hát ez volt a búcsú esténk és legalább valóban finom is volt. Vannak néhányan a csoportban, akik holnap délután már elindulnak haza. Az én repülőjegyem szerdára szól.